Egyiptom, 2002. február

Zoli, Aladdin (egy arab boltos) és Én

Kedvenc internetes búvár fórumomon egyik társunk feldobta, hogy tud valami igazán olcsó Egypitomi utat, ha valakit érdekel írjon neki. Nekem igazából nem volt semmi ilyesmi tervezve, de mint érdeklődő ember rákérdeztem az árakra, és döbbenten tapasztaltam, hogy tényleg nagyon olcsó az út. Így aztán kicsit kalkulálva a várható bevételeket úgy döntöttem, hogy miért ne, itthon úgyse süt a nap, a Vörös tengerre meg úgyis el akartam menni idén. A túra célja Hurghada, a Vörös tenger búvár fővárosa. 8 nap, ebből 5 nap merülés, 1 szabadnap és kettő az utazásra tartogatva.

Február 19-én indultunk hajnalban Budapestről egy Cseh Travel Service géppel, charter járat tömve utasokkal. Elérve a repülési magasságot már napfény fogadott minket felkészítve az Afrikai klímára. Sikerült ablak mellé jegyet szereznem, így tudtam nézelődni, fotózni. Afrika partjait elérve sehol semmi felhő, csak némi foszlányok bégettek az égen a sivatag végtelen barnasága felett.

Jelenleg éppen száraz folyók medrei

A nílus és völgye

Hurghada fölé érkezve ismerős színek fogadtak, a mélykék tengerben az azúrkék korallzátonyok világa, hmmm ... Szálloda szálloda hátán, Hurghada gyakorlatilag egy több kilométer hosszú szállodasor.

Hurghada szálloda város

Hurghada zöldséges by night

Néhány évvel, évtizeddel ezelőtt még egy kis poros városka volt párezer vagy talán csak párszáz lakóval, ma százezerben mérik az itt élők számát, amiben jelentős szerepet játszanak a szállodákat ellepő túristák. A város életében fordulópont lehetett amikor nemzetközi reptér nyílt, így alakult, hogy Hurghada a Vörös tengerre igyekvők bázisa lett. Innen indulnak az autó konvojok a létező minden irányba, és innen a napi és a több napos szafari hajó is.
A reptéren máris belekóstolhattunk az arab életbe, ügyes szervezésüknek hála 2 tömött gép szállt le egy időben, majd a helyi telepített vezető tanácsát követve beálltunk a vízumra várók sorának végére. Mellesleg kb. 15 USD-ért azonnal adtak vízumot, nem kell bemenni a Bp.-i követségre, és várni 3 munkanapot. Azonnal és olcsóbb. A baklövés természetesen csak akkor derült ki, amikor sorra kerültünk, így beálltunk a belépők sorába is, ami érkezésünkkor persze tök üres volt.

A sivatag

és a Nílus völgye

Tehát mindjárt itt egy jótanács: Hurghadán ha van vízumod, belépés után jobbra az immigration részre állj, ne hagy magad a tömeggel sodorni. Nekünk ez az információ közel 2 óra ácsorgásba került.
Végül bejutottunk, ahol már vár az érkezéskor szőrén-szálán eltünt "telepített idegenvezető". Kisbarátunk megmutatta melyik buszra szálljunk, majd bemutatkozott: 15 USD-t kér mindenkitől, hogy a szállodában "jól menjenek a dolgok". Anyád. Odaérkezvén elkezdődött a tour de Room ahogy magamban elkereszteltem, a jól megkent szálloda recepciósok azzal fogadtak, hogy nincs szoba. Vagyishogy van, csak nem a szállodában hanem azon kívül a Bungalókban. Természetesen erre kitört az anyázás, hogy is van az a 4 csillagos 2 ágyas tengerre néző szoba, amit nekünk beígértek ? Nos, nem kevesebb mint 1 óra alatt végül ki-ki megvívta saját harcát, volt aki szobáért harcolt, volt aki nem volt hajlandó odaadni a 15 bugz-t (igaza volt), volt aki hagyta magát sodorni az árral.

A szobánk belülről

Tamás és Anett

Én időközben összeismerkedtem leendő szobatársammal, Zolival aki két barátjával Anettel és Tamással érkezett. Hozzájuk csapódva vártam a dolog végét, nagyon nem zavart a dolog, már Egyiptomot látott ismerőseim erre felkészítettek - itt semmi sem úgy történik, ahogy az logikus lenne és nem olyan tempóval ahogy azt elvárnád. Nyugalom a hosszú élet ritka (LPL). Mi végül - a bungalók előzetes megtekintése és egy kis csere-bere után- kiegyeztünk a felkínált kinti résszel, mint később kiderült szerencsénkre. A szállodában ugyanis hajnali 4-ig zajos bár működött, mig mifelénk csend, nyugalom, zöld növényzet mindenfelé. Egyértelműen mi jártunk jobban.

4 csillagos hintó - egyiptomi felfogásban

A bungalók közötti sétány

A szálloda ettől eltekintve nem volt rossz, bár a 4 csillaghoz köze nem volt. A reggel és a vacsora egyébként az út árában benne foglaltatott, bőséges svédasztalos megoldás. Csirke, marha és tojás alapú meleg étel, sajtok, saláták, felvágott, jam, iszonyatosan finom péksütik és változatos desszert kényeztetett minden reggel és este.
A szobákat nem láttam, de a mi bungalóink elég érdekes képet nyújtottak. Látszott rajta a külföldi hatás a felszerelések összeállításán, a szoba szerkezetén de az is látszott, hogy arabok csinálták. A kivitelezés igénytelensége megölte azt, amit eredetileg a jobbfajta felszerelés szinvonalával elértek volna. A csap hiányos, a zuhanykabin szétesik, az ágyak gurulnak és a fejtámla a falra van szögelve és még sorolhatnám. Éjszaka néha elment az áram (vagy kikapcsolták) ami elég gáz, mert akksikat töltöttünk volna. Egyszer rápacsáltak, mert még fentvoltunk amikor kikapcsolták - bementem kiverni a balhét, 1/2 órába került mire visszanyomták a biztosítékot. Az áram egyébként is érdekes volt, az ajtó mellett volt egy "kártyaolvasó" amibe a kulcson lógó plasztik kártyát bedugva lett áram a szobában. Ha ez nem volt bedugva nincs áram, persze leleményes magyar leszedte a kulcsot a kártyáról, így akkor is töltöttünk ha nem voltunk a szobában. No térjünk vissza az érkezéshez.

A signal fogkrém békésen megfér a gránit szobrok mellett.

bár felül a gálya, és alul a víznek árja - azért a búvárnak a legjobb

Bár az utazás jellemzően búvár túra volt, azért próbáltunk némi egyiptomot is látni. Első nap mindjárt vettünk az egyik közeli boltban Aladdin barátunknál egy-egy rekesz Baraka vizet. Odakint a csapvíz Európai ember számára nem ajánlott fogyasztásra, sőt fogat is ásványvízzel mostunk. Szóval a rekesszel a vállunkon becsattognánk a szállodába, de a bizt.őrről lepattantunk. Vizet bevinni nem lehet, vegyük meg a szállodában (2x-3x ár). Ennyit 15 USD jótékony hatásáról. Mit tegyünk, mit tegyünk tanakodunk az utcát, erre megszólít minket a szomszédos utazási irodában dolgozó, rakjuk be hozzá a vizet, és hordjuk be egyesével. Hmm, jó ötlet. Végül 3 fordulóval hátizsákokban, szatyorban becsempésztük az életet adó vizet, és még baksist (borravaló, csúszópénz) sem kért az ürge !

"értsd meg, 20 alatt nem adhatom!"

Egyiptomi épületek

Napjaink nagy része búvárkodással telt, erről bővebben a búvár résznél. Mivel éjszakai merüléseket is nyomtunk ( ami után már nem nagyon van kedve az embernek csatangolni ) negyednap estére terveztünk egy igazi városnézést. Szóval vacsi után hátizsák, fényképező, pénz és nekivágtunk. Az árak a hoteleket elhagyva már elkezdtek mérséklődni de Hurghada sajnos elég nehéz dió. A német túrista társaink hozzászoktatták őket, hogy nem kell alkudni, megveszi a gazdag európai úgyis. Az árusok általábban még a köszönéskor megkérdik honnan jöttél, gondolom az árképzésben sok szerepe van :-) Mindig többet mondanak mint amennyiért odaadják, hogy mi a végső ár az rajtad múlik, meg azon mennyire akarja eladni. Ha az arab elszomorodik, az jó jel, már közel vagy ahoz a határhoz ami már számára is alacsony :-) persze még így is legalább a 2-3x-át fizeted, mintha arab lennél.
Néhány támpont az alkudozáshoz, nekem ez sikerült. Baraka ásványvíz 1.5LE (3-ról indult) , Kis papyrus 2LE (3), közepes 3LE (5). Hibiszkusz tea 1 kiló jóminőségű 20LE (35), 24-es képeslap csomag 24Le-ről indult, a végén 3-ért odaadta volna ( de nem kellett ).

A halárus utcai pultja

Papyrus bolt

Egyébként a legjobban akkor lehet alkudni, ha az ember nem akar venni semmit :-) de néha nagyon nehéz. Találtunk pl. egy papirusz árust aki a családjával sk. készítette a szebbnél szebb képeket, és igazából már az alapár amit ajánlott is kevés volt ahoz képest, hogy mennyit dolgozott vele. Ilyenkor azért egy kicsit illik alkudni, de nem sokat ( kedvezményesen számolt 107Le-t, 100ért hoztuk el ) - megérdemli. Nagyon kedves volt amúgy, órákat mesélt, bármelyik papiruszról elmondta a történetét, ki van rajta, mit csinál, mi a story, stb.
Másik emlékezetes hely a fűszeres volt, fantasztikus színek és illatok, itt viszont jól lehetett alkudozni. Ahogy haladtunk kifele a szállodák vonzáskörzetéből úgy változott a város képe is, kezdett beszivárogni az igazi egyiptom, a szegénység. Az utcán kecskék és szamarak rágcsálták a kartonpapírt, kóbor állatok túrták a mindenfelé fellelhető szemetet. A túristák száma is érezhetően lecsappant, és egyre többen nézték meg csodálkozva kis csapatunkat. Találtunk egy halárust, polipok, hatalmas rákok (hogy hol fogták, rejtély) halak bűzölögtek az asztalon. Láttunk hentest, ahol az állatok farka rajta volt hagyva a húson, gondolom, hogy tudd kecske-szamár vagy mi a szösz az. Mindez kint az utcán. Vizipipa mindenhol van, bár ezt szerintem érdemes a szállodák környékén kipróbálni, ott van esély hogy nem kapsz el mindenféle egzotikus dolgokat, és annyira ott sem drága.

Ima az oszlophoz

Jellemzően az emberek semmit nem csinálnak. A napjuk nagy részében ücsörögnek, beszélgetnek, vizipipáznak, napjában ötször imádkoznak ezért nem is kell nagyon csodálkozni a mentalitásukon. Rengeteg építkezést láttunk, a betonváz kiöntve és ott abbahagyva. Dolgozni egyszer sem láttunk senkit az építkezéseken, egyiken sem. A hajónkon lévő 3 arab közül -tudtommal- csak a kapitány kapott fizetést, a többi abból él amit tőlünk, a túristáktól kap baksisként. Ha nem szól nekik a "főnök" egész nap képesek a falat támasztani és maguk elé révedni.

Éles a különbség a nílus völgye és a környéke között

Persze mindez nekünk fura csak, nekik az a rohanás a fura amit itt európában előadunk civilizáció néven. Más kultúra, és nem biztos hogy a miénk a jobb.

Utolsó nap több lehetőség volt, kivéve a búvárkodás, mert repülés előtt illendő legalább 12 de inkább 24 órát mellőzni a merülést. Az egyik opció hogy döglünk a strandon és napozunk, aztán lehetőség volt négykerekű homokfutókkal robogni a sivatagban, illetve egy egynapos Luxor-i túra, mi ezt választottuk. Ha már egyiptomban vagyunk, valami ókori kultúrát jó lenne látni. Az utazás fél 5-kor kezdődött, úgyhogy kialvásról megint szó sem lehetett.

A túrista értékes fajta, katonák kisérik Luxorba

A konvoj indulás előtt

Először átrobogtunk egy gyűjtőtáborba, ahol a túristabuszok konvojba rendeződve katonai kísérettel átrobogtak Luxorba. Mindezek az óvintézkedések az 5 évvel ezelőtti emlékezetes mészárlás miatt van, amikor is néhány tucat német túristát legyilkolásztak a fanatikusok. A konvoj 4 órát robogott a sivatagon keresztül Luxorba, közben csupán egyszer álltunk meg negyed órára, Itt lehetőség volt folyó ügyek elintézésére, kajálni esetleg tevegelni.
Luxorhoz érkezvén a táj egyszer csak gyökeresen meg változott, a sivatagot végeláthatatlan ültetvények váltották fel, megérkeztünk a nílus völgyébe. Tényleg döbbenetes a kontraszt a sivár, száraz semmire nem alkalmas sivatag és a nílus környéke között, így látja igazán az ember miért is koncentrálódott ide az ókori egyiptom.

Befejezetlen házak, szamárfogat, szegénység

A csatornák partján a viskók és házak jellemzően befejezetlenül állnak, tető nincs, több okból. Így egyszerű ráépíteni, és az állami támogatást addig nem kell visszafizetni amíg nincs kész a ház - ezért aztán soha nem készül el. Eső nem sűrűn esik, évtizedek telnek el csapadék nélkül, de amikor esik akkor aztán katasztrófa. Talán 7 éve esett utoljára kb. fél órát ha jól emlékszem, fél Hurghada összedőlt. Előtte viszont évtizedekig nem volt eső.
Luxor-ról azt érdemes tudni, hogy piramis az nincs, viszont templomok azok vannak. A város az ősi Théba helyén áll. Döbbenetes, borzasztóan hatalmas építmény.

Karnak templom

Első megállónk a Karnak templom volt. Akkora oszlopok és szobrok, hogy görcsöt kap az ember feje ha a tetejére kíváncsi. Idegenvezetőt is kaptunk, aki sok okosságot mondott valószínűleg, de mivel az időnk korlátozott volt én főleg külön utakon jártam. Megpróbáltam egyedül átérezni a régi korok lehelletét, hiszen végre eljutottam gyerekkori álmaim színhelyére, az ősi egyiptom földjére. Hieroglifák, ismerős istenek és ismeretlen fáraók szobrai mindenfelé. Embermagasság felett egy jelölés, ilyen magasan volt az utolsó nílus áradásakor az üledék amit a folyó hozott, a víz annál jóval magasabban. A jelenlegi nílust még látni sem lehet innen, szóval akkoriban az áradás kicsit durva lehetett, szerencsére ma már a gát megvédi a nílus parti városokat a kiöntéstől. Azért hihetetlen elképzelni, hogy a most duna szélességű nílus valaha áradásakor több kilométer széles is lehetett.
A templom teljesen önálló életet élt. Az édesvíz a legnagyobb kincs a sivatagban, nélküle nincsenek növények, nincsenek állatok, nem élhet meg az ember.

Karnak templom

A Nílus ma

A nílus vizét használták mindenre, a nílus áradása volt a legfontosabb esemény az egyiptomiak életében. Ha kiöntött jó évük lesz, ha nem akkor éhezés. Itt a templomban volt egy medence, ahol a nílus vizszintjét látta a Fáraó és az alapján állapította meg az adókat. Ha alacsony volt a víz, kevés volt a termés alacsony az adó. Ha magas a víz, bőséges termés lesz, magasabb az adó. Ókori rabszolgatartó társadalom humánusabb adórendszerrel mint amit az Apeh produkál. Itt a medence körül volt minden, ami az élettel kapcsolatos - itt készültek a fáraó ruhái, papiruszai, stb.
A templom komplexumra csupán két óránk volt pedig több négyzetkilométer kiterjedésű, egy rohanás volt az egész nap. Mint a japán túristák, kitt-katt pár fotó és már megyünk is tovább.
Időnként azért visszakeveredtem a csoporthoz, ahol az idegenvezető megmutatta pl. a hieroglifák festéséhez használt festéket. A lábunk alatt lévő kövekbe dugta a botját és megforgatta - hoppá, elszineződött. A festéket a kövekből nyerték, a dolog úgy nézett ki hogy a színek rétegesen helyezkedtek el, tehát nem volt egy piros, sárga, stb. kő hanem volt a kő, amiből bármilyen színt ki lehet nyerni, csak meg kell keresni benne. Furi.

Az obeliszk

Karnak templom oszlopai

Elmesélte hogyan állították fel a hatalmas obeliszkeket, az oszlopokat.
Az obeliszket fekvő helyzetében faragták ki a sziklákból. Miután a két oldalát kivésték, alul furatokat készítettek sűrűn egymás mellé amibe fa rudakat ütöttek be. Végül készítettek egy hatalmas csatornát és várták a nílus áradását. A víz megjött, elárasztotta a farudakat amik megduzzadtak, szétrepesztették a sziklát és felemelték a több száz esetleg ezer tonnás oszlopot. Ezt aztán már csak le kellett úsztatni a Níluson a rendeltetési helyére, ahol újabb móka volt a felállítása. Ennél a résznél már nem figyeltem annyira (tudom, már térdelek is a sarokba a kukoricára) de a felállításhoz ha jól értettem rámpákat használtak. A két rámpa között volt az obeliszk oszlop helye, az egyikre felvonszolták az oszlopot, majd ügyesen kiegyensúlyozva bejátszották a helyére.

Kicsit kopottas, de még látható hieroglifák

Szines ábrákat csak magasban, az átkötő elemeken látni

A tartó oszlopokról annyit, hogy gyűrűkből készültek és így darabokból (mint a lego) építették fel, utólag díszítették (az obeliszket is). A tartó oszlopok az alsó részei jellemzően tükör simák voltak (gondolom a víz és a szél munkájának köszönhetően), viszont némely átkötő elemen még fellelhető volt az ősi szinezék az ábrákon - szép lehetett pár ezer éve, amikor mindent olyan színes írás borított.

Karnak után megnéztünk egy Papirusz múzeumot, ez főleg vásárlás célzattal volt, de pechjükre már bevásároltunk Hurghadába, de a mese miatt érdemes volt benézni. Elmagyarázták, hogyan is készül a papyrus. Alapja a papirusz nád, aminek a háromszög alapú szárából készül a papír. A külső zöld réteget lehántják, majd a belső részt késsel vékony csíkokra szabdalják. Kicsit megklopfolják, pár napig beáztatják, majd a felázott csíkokat egymás mellé és egymásra keresztbe fektetve elhelyezik, és ezt az egészet gyapjú között préselik. A nádban lévő cukor és egyéb anyagok megadott idő után szépen összeragasztják a csíkokat, amiből így a jellegzetes papirusz lesz.

A papiruszkészítés titkai

Az emlékezetes turista- ritkítás helyszíne

A múzeum látogatás után a Nílus partján egy svédasztalos ebéd, majd áthajóztunk a Níluson. A túloldalon már várt a buszuk, amivel elrobogtunk a Királyok Völgyébe, ahol távolról megnéztük a mészárlás helyszínéül szolgáló templomot majd irány a sírkamrák. 3 kamra meglátogatása volt a programban, 3 szabadon választott. Az elsőt még a vezető ajánlotta, de mire kiértünk Ő eltűnt így a másik kettőt találomra szúrtuk ki. A kamrák a völgy falába voltak elrejtve mélyen a homok alatt, még ma is vannak próbaásások, és feltárások hátha találnak újabbat. Az első kamra fantasztikus volt, beléptünk és a levezető folyosó mindkét oldala teljesen telerajzolva hieroglifákkat, hihetetlen impozáns volt.

A királyok völgye	Az első sírkamrában	a falakat zsúfolásig borították a hieroglifák	Hihetetlen érzés, amint megérint a múlt

Lent hatalmas kőszarkofág őrizte anno tulajdonosának mumifikált maradványait. Fotózni csak külön jegyért lehetett, álvány használat plusz pénz, video kamerát pedig horribilis áron lehetett csak levinni, így értelmes felvétel készítésének esélyét erősen leredukálták. Mindent a szemnek, a képeket pedig meg lehet venni.
Jelenleg is többhelyen láttunk kutatásokat, valószínűleg próbálnak további sírokat keresni, a munka intenzitását nézve mostanában nem kell meglátogatni az új helyeket. Sajnos az igazi látványos helyeket nem találtunk, a másik két sír elég sivár volt, néhány elszórt ábra, törmelék.

Az alabástrom vázák

Az alabástrom készítő rabszolgák

A Királyok Völgyében eléggé elment az idő, úgyhogy az utolsó állomásra, az alabástrom készítők műhelyére csupán 15 perc marad, igaz több nem is kellett. Bemutatták ahogy a rabszolgaságot meghazudtoló módon a szerencsétlen fiatal srácok kézzzel őrölték a sziklákat kőporrá, amiből fazekas módszerekkel pillekönnyű korsókat készítettek, de voltak ottt szobrok, skarabeusz és fáraók minden mennyiségben.
Ezután visszarobogtunk Luxorba, ahol a többi túristabusszal ismét konvojba szerveződve visszaindultunk Hurghadába, jó későn 10 után értünk haza.

Csadorosok a Karnak templomnál

Kedvenc tevés képem

Néhány gondolat az Arab világ egyiptomi képviselőiről. Csadoros hölgyeket szerencsére egyre kevesebbet látni, Ők már elindultak a modern világlátás irányába, de az idősebbeknél még elő-előfordul. Többnejűség még mindig dívik, 4 feleség a maximum, de az a fiatal pár aki velünk jött luxorba már európaiasan gondolkozott - Ő az első és egyetlen feleség ( bár ezt a kijelentést az asszonyka tette, szóval ... ).
Egyébként házasodni tradicionálisan elég nehéz egyiptomban. Ahoz, hogy feleséged legyen vagyon is kell, és ez nem igazán adott ebben a szegény országban. Ezért aztán a férfiak között a homoszexualitás eléggé burjánzik, ugye a test igényeit ki kell elégíteni, de ha nincs feleség ( kurvák szerintem nincsenek az araboknál ) akkor marad a fiatalabb öcsike, gyengébb alkalmazott, stb. Többünk kapott félreérthetetlen ajánlatot araboktól, nyílván egy kis változatosságra vágytak. A nőket viszont tisztelték, nem fordultak vagy füttyentettek utánuk, szerintem egy magányos fiatal férfi sokkal nagyobb veszélyben van mint egy fiatal nő.
Az arabok is eléggé nagy szórást mutatnak bőrszínben, láttunk kissé barnás bőrt, "cigányosan" barnát, és volt tök fekete is ( de nem néger! ).

Arab sátrak

Focizó arab gyerekek

A szegénység tényleg hatalmas, az átlag sivatagi arabnak össz' vagyona a ruha ami rajta van, esetleg egy sátor és némi állat (kecske, szamát, teve kinek mi). Abszolute nincstelenek, ezért aztán nincs is mit veszíteniük -csoda hogy fanatizálhatóak ? Szeretett vezérük képe mindenfelé fellelhető. A nílus völgyiek még eltengődnek a termelt cukornádból, de hogy mit esznek a sivatagban az rejtély. A gyerekek a porban játszanak, fociznak, rozoga játékokkal ütik el az időt. Hogy iskolába járnak-e azt nem tudom, de angolul próbál mindenki megtanulni - angolul tudás = tudsz beszélni a gazdag turistákkal, van esélyed baksisra.
Egyébként alapvetően nagyon barátságos nép, mindenhol lelkesen rádköszönnek, meghívnak teára, ülj le hozzájuk beszélgetni, nézz körül - nem baj ha nem veszel semmit ! Azért persze megpróbálnak rádsózni valamit :-) Próbálnak minden országról egy keveset megtudni, rólunk magyarokról pl. Puskás Öcsi jut rögtön eszükbe, meg Budapest természetesen. Az egyik árus büszkén mutogatta, hogy a magyar "barátja" boltja hol van (egy névjegykártyát lobogtatott). Máshol behívtak, hogy írjak valamit a vendégkönyvükbe magyarul, mindegy mit, csak legyen benne magyar bejegyzés.

Baksisért minden eladó

- Mi az amit magad után húzol ? - Ez ? Csak a belem ...

Sajnos -vagy hál' istennek- a búvárkodást tettem első helyre, ezért nem mertem semmit kipróbálni a felajánlott dolgok közül ( itt most a tea, kaja, vizipipára gondolok ), nem mertem megkockáztatni egy pár napos hasmenéssel együttjáró merülés kiesést, annál fontosabb nekem a búvárkodás. De tervezem, hogy visszajövök direkt kirándulni, piramis templomokat és egyéb ókori csodákat megnézni, megismerni az embereket akár 1-2 hetes túrával - búvárkodni pedig csak 1-2-szer ha már ott jár az ember.
Hurghada is egy elég érdekes város. Jellemzően a túristákból él, pár évtizede még néhány viskó és háború volt a helyén, ma saját reptere van. A városkép gyökeresen eltérő a túristák által bejárt szálloda környékén és a főutcától 2 utcával lejjebb. A szállodákkal szegélyezett főút mellett ajándék boltok, butikok, vendéglők hivogató fényei csábítja a esti forgatagba belefeledkező túristákat egy kis nézelődésre, vásárlásra. A kikötő felé néha nem túl forgalmas, elhagyatott részeken is átmentünk, romok, félkész soha fel nem épülő házak, szuper minőségű utak járdaszigetekkel, Díszesen kifestett ház belül szeméttel a a semmi közepén. Valami készül. A reptérfelé légvédelmi rakétaállások.

Az arab építészet remekei
Kívül cifra belül semmi , mi az ?	Itt még a mekkdönci sem olyan, mint otthon	Jellemzően eddig jutnak el - betonozás

Itt közlekedni igazi kihívás - hátul 'ne dudálj' tábla.

A közlekedés külön művészet, szerintem a dudajeleket tanulják. Európai értelembe vett KRESZ nincs, vagy legalábbis én nem vettem észre, hogy lenne. Aki előbb ér egy kereszteződéshez és vagy erősebb az megy először. Körforgalomban a rövidebb oldalon ( forgalommal szembe ) simán bekanyarodnak, ha úgy hozza kedvük. Irányjelzőt nem használnak, dudát annál inkább. Mindig dudálnak, ha ismerőst látnak azért, ha elmennek valaki mellett azért, ha előznek azért, ha fékezni kéne inkább dudálnak - a dudát cserélni olcsóbb mint fékpofát. Ha már rég dudáltak dudálnak. Éjszaka nem használják a világítást, ne zavarja a szembejövőt. Néha azért rányomják a reflektort, csak úgy poénból. Előznek, mindenhol előznek. Kanyarban, kanyonban kényszeresen kerülgetik kocsijaikat. Ha jön a szembejövő duda, villogás - pont mint itthon :-)

Ezek szerint jó úton haladunk ...

Luxor felé tapasztalhattuk, amint kivilágítatlanul száguldott a busz. Időnként ránkelőzött egy busz, na nem gyorsan éppen hogy elénk erőlködött. Aztán persze visszaelőztük, talán így tartották ébren magukat a sofőrök ? Közlekedési lámpát egy helyen láttunk, Luxorban. Piros volt amikor lassítás nélkül áthajtottunk rajta, lehet soha nem is vált zöldre ? Hurghadában zebra nincs, ellenben az utak közepén széles padka van - menedék a gyalogosnak. Ha át akarsz kelni szemfülesnek és gyorsnak kell lenned. Kairóban van olyan tér, ahol egyszerűbb taxit fogni mint gyalog átkelni a másik oldalra, ez a Hurghadai viszonyokat látva ( és tudva, hogy a Fővárosukban 20 millióan élnek ) számomra teljesen hihető. Jó tanács, eszedbe ne jusson autóval jönni és vagy autót bérelni. A tábláik arabul vannak.

A Cseh chartergép a hurghadai betonon

Vajon miért akar mindenki visszafordulni ?

Utolsó nap összepakoltuk a cuccot, még utoljára belakmároztunk az ízletes arab péksütikből, sétáltunk egyet a tenger partján és dél körül leléptünk a reptérre, ahol ismét egy tömött cseh gép vár minket. Elhagyva Afrikát a földközi tenger még csak-csak de Európa már teljesen felhővel borított volt, Magyarországot pedig térkép nélkül fel lehetett ismerni a masszív felhőzetről. Welcome home, üdvözlet a szürke nyálkás februári magyarországon.

Végül néhány hasznos link:
- A túra búváros része
- Királyok völgye
- Magyar- Egyiptomi kis utiszótár
- Angol - Egyiptomi kis utiszótár
- Hátizsák -egyiptomi uti beszámolók
- Virtuális egyiptomi múzeum
- Egyiptomi linkgyűjtemény

Bunny.hu